Átgondolom ~ Ötödik rész

Átgondolom ~ Ötödik rész

A fényeket hamarosan lekapcsolták, és színpadra lépett az est két műsorvezetője, a göndör fürtű Darren Criss, valamint a csodálatos és aranytorkú kismama Naya Rivera. Nadi a Glee című sorozatban szerette meg a két színészt, és a napokban a hangjukba is újra beleszeretett, hisz az összeveszést követően szinte végig csak Mine és a Teenage dream szólt a telefonján, éjszakánként is erre a két gyönyörűségre aludt el. Ahogy a színészek a színpad közepére értek, belekezdtek a rövid mondandójukba. Köszöntötték a mélyen tisztelt tömeget, gyorsan elsorolták, hogy tíz fellépő lesz, harminc díjat osztanak ki, és az előadások között három-három díjazott fog születni. Ezután jó étvágyat és jó szórakozást kívántak nekünk, majd felkonferálták az első énekest, John Legendet, aki előadta az All of me-t rengeteg csinos táncosnő kíséretében, majd Taylor Swift elnyerte a legjobb nemzetközi női előadó címért járó díjat, férfiét Bruno Mars, a legjobb nemzetközi banda pedig a 5 Seconds of Summer lett. Mivel az egész műsort élőben közvetítették, így nem volt meglepő, hogy szép kis beszédet mondtak a sztárok. Ezután egy olyan énekesnő jött, akiről korábban csak kevesen hallottak. Kat Dahlia adta elő a Gangsta című dalát, majd a My garden-t. Ez után díjat kapott Ella Henderson, majd Ed is, végül pedig a One Directiont is színpadra hívták, hogy átvegyék a legjobb hazai bandának járó díjat. Egy csoportos ölelés után felrohantak a színpadra, hogy átvegyék a szobrocskát, amit a rajongók és a komoly zsűri nekik ítélt. Puszik és kézfogások sora után Naya Louis kezébe adta a kis szépséget, aki a mikrofonhoz lépett.

– Hatalmas köszönettel tartozunk az összes rajongónknak, hisz nélkületek esélyünk se lett volna a díjra. Köszönjük, hogy a top ötbe juttattak minket! – vigyorgott boldogan, és továbbadta a díjat Liamnek.

– Nagyra értékeljük, hogy olyan sokat fáradoztatok azért, hogy szavazzatok ránk. Köszönjük!

Mivel a biztonságra nagyon figyeltek, így nem kellett hátul elhelyezni a díjat, egyből az asztalhoz vihették az előadók, és Liam is így döntött, hisz a beszéd végén nem hátra indult, hanem egyből az asztalhoz, ahol Sophiának is megköszönte a díjat egy csókkal, és odaadta neki, hogy megnézhesse a kis szobrocskát. Míg a jáde íriszű lány kezébe forgatta, addig Nadi is alaposan szemügyre tudta venni. Egy körülbelül harminc centis nonfiguratív kis ezüst szobrocska volt, fekete téglalap alakú talpazattal, aminek egyik oldalán rajta volt a kategória, valamint az aznapi dátum. Egyszerű volt, mégis nagyon szép és különleges. Mindenki gratulált a fiúknak, majd elcsendesedtek, hogy ne zavarják az estélyt. A következő fellépő Miley Cyrus volt, ami Nadit nagyon idegesítette, hisz az énekesnő végig Harryvel szemezve táncikált a színpadon, de ezt még fokozni is tudta, hisz csak egy átlátszó tanga és egy szintúgy átlátszó melltartó volt rajta, semmi más nem takarta testét. Össze-vissza, fel, s alá ugrált, többször magához nyúlt, hol melleit, hol pedig fenekét simogatta, ujjai olykor-olykor még a bugyijába is betévedtek, ami a legtöbb férfinak igen csak tetszett, talán csak a hűségesebb barátok, vőlegények és férjek bírták ki, hogy ne bámulják kocsányon lógó szemekkel az énekest. Míg a pasik rajta legeltették a szemüket, addig a lányok megvető pillantásokkal illették őt, vagy csak szemlesütve a vacsorájukba temetkezve várták a végét.

Aztán olyan történt, amit Nadi főleg nem várt volna, még a bort is majdnem kiköpte döbbenetében. Hannah Montana melltartója ugyanis barátja képében landolt, amitől egyből felforrt a lány agyvize. Bár Harry azonnal a földre dobta azt, attól ő még nagyon mérges és dühös volt. Nem Harryre, hisz nem ő tehetett arról, hogy az énekesnő így viselkedett. Önmagára volt mérges, hisz tétlenül tűrte, hogy a szőke hajú nőcske incselkedjen kedvesével, méghozzá nyilvánosan, ennyi ember, és kamera előtt.

– Egy perc és jövök, csak kimegyek a mosdóba – súgta oda Sophiának, majd nyugodt tempóban elindult hátrafelé.

Egy pillanatra vacillált, hogy hova menjen, ám végül inkább a hatalmas udvart választotta. Újra végigsétált a rózsabokrok között, majd a hatalmas fűzfák felé vette az irányt, az egyik lombjai alatt pedig leült egy kőpadra. Igazán festői táj terült szeme elé. A nap már lemenőben volt, az utolsó lenyugvó sugarak még próbáltak utat törni a bolyhos felhők és a sűrű lombok között, de nem sok sikerrel. A lágy szellő fodrozta a kerti tavat, lassan ringatta a fehér tavirózsákat, a vadkacsák és hattyúk pedig békésen úszkáltak a partnál, néha-néha lemerülve egy apró halért, vagy épp bogárért. A tavacska környéke a békakuruttyolástól zengett, míg a csendes varangyok szitakötőkre, szúnyogokra és éjjeli lepkékre vadásztak.  

– Gondoltam, hogy erre leszel – szólalt meg mögüle egy férfi, kinek hangját már igen rég hallotta.

– Hónapok óta nem találkoztunk – jegyezte meg a lány, majd felállt, hogy egy ölelésbe vonja a már bőven az ötvenes éveiben járó férfit, majd egy puszival üdvözölték egymást. – Nem is tudtam, hogy itt vagy.

– A fiaim díjakat kapnak, nem hagyhattam ki. Ritka az, hogy velük együtt örülhetek.

– Az első már a zsebükben lapul, de biztos nyernek még párat – mosolyodott el a lány. Jó néhány kategóriában jelölték a bandát, elég nagy esélyük volt arra, hogy további díjakat kapjanak az est folyamán.

– Ez biztos, viszont most nem azért jöttem, hogy erről beszéljek veled. Mi történt köztetek?  Láttam mit tett a fiatal Cyrus lány, mit akar ez Harrytől? Hisz nem szakítottatok, ugye?

– Még nem, de ha így folytatódik az este, akkor fogunk. Talán rájöttünk, hogy nem ugyanazt várjuk az élettől – mondta szomorkásan, majd ellépett Simon elől, és visszaült korábbi helyére, hogy figyelmét újfent csak egy szitakötőre fordítsa.

– Harry olykor nagyon a kölyök életét éli, de tudja, hogy felnőtt, és helyesen fog dönteni.

– De vajon mikor? Nem várhatok mindig arra, hogy döntsön, foglalkoznom kell a saját életemmel, és az álmaimmal is.  Szeretem Harryt, és szándékozom egyszer megházasodni, szeretnék neki egy-két gyerkőcöt szülni, viszont a cukrászdámat is meg akarom egyszer nyitni. Semmit se fogok elérni, ha mindig csak Harryre várok.

– Ő még mindenét beleadja a munkába, abban a reményben, hogy ezzel rengeteg kislány életét szebbé teszi, de ha adsz neki egy kis időt, akkor benő majd a feje lágya. Tudom, hogy ott van még a tojáshéj a fenekén, de rá fog jönni arra, hogy nem a munkából áll az élet, az nem teheti őt boldoggá. A pillanatnyi szépsége megvan, de semmire se megy vele, ha nincs kivel megosztani az örömét. Szüksége van rád. Bár ő a legfiatalabb, mégis ő lesz az, aki leghamarabb igazi, nagy és boldog családot akar majd, az pedig nélküled nem fog valóra válni. Menj vissza hozzá, és beszélj vele. Előttetek az egész este, ne hagyd annyiban a dolgot.

– Nem igazán szeretném elcseszni mások estélyét azzal, hogy belerondítok a műsorba. Eddig egész jól le volt szervezve.

– Kár, hogy Miley ennyire elrontotta. Egy igazán színvonalas rendezvénynek tűnt egészen addig, amíg ő fel nem lépett.

– Jól gondolom, hogy nem a véletlennek köszönhető, hogy itt találkozunk? Miért jöttél utánam?

– Mert a pasid töketlen, és bent maradt, hogy tömje a majmot.

– Pedig nincs semmi banános - mosolyodott el a lány.

– Menjünk vissza szerintem. Nem egy kategóriában vannak jelölve a gyermekeim, szeretném látni őket nyerés közben, és szerintem a tökfej majomfiúd is örülne annak, ha az asztalotoknál várnád, mikor egy újabb díjjal jönnek le a színpadról.

– Menj csak, én még egy kicsit maradok, aztán még benézek a mosdóba is.

– Majd találkozunk a bulin. Addig érezd jól magad – mondta, és elindult befelé.

A lány még nem igazán akart elindulni, így aztán visszaült kicsit a padra, és tovább hallgatta a madárcsicsergést. Fáradnak érezte magát ahhoz, hogy visszamenjen hozzájuk, nem is akarta már boldognak tettetni magát. Egyszerűen nem akart már Harryvel találkozni, mert félt, hogy ha kettesen maradnak akár egy percre is, akkor annak veszekedés lesz a vége. Abból pedig már bőven elege volt.

Simon vagy negyed órája hagyta magára a lány, mikor az ráeszmélt arra, hogy nem menekülhet örökké. Szembe kell néznie Harryvel, és vagy ki kell, hogy béküljenek… vagy végleg szakítaniuk kell. Egyikőjüknek sem jó az, ha tovább marakodnak, és szívják egymás vérét. Egyaránt okoznak vele fájdalmat maguknak, valamint a másiknak is, és ez így nem volt rendjén. Vissza kellett mennie, hogy beszéljen vele. Így el is indult befelé, de mikor a termen végignézett, megakadt a szeme a kivetítőn. Az öt fiú épp a színpadon állt, és egy újabb díjat vettek át Nayatól. Ahogy Nadi bámulta őket, tekintete összeakadt Harryével. Kínos fél percig bámulták egymást, a fiúk sorra mondták a megszokott, már szinte betanult köszönőbeszédüket, ám mikor Harryre ért volna a sor, hirtelen megjelent a következő kategória, és annak jelöltjeit mutatták már, így a göndör fürtös fiú nem jutott szóhoz. Nos, a másik négyet ez annyira nem zavarta, hisz kellőképp kiröhögték a pórul jártat, ám a lányt igazán érdekelte volna, hogy mit mond a párja. Vajon megemlítette volna őt is? Ha nem, akkor miért nem? És ha igen? Vajon mit mondott volna, és mennyi igazság lett volna szavai között? Megköszönte volna, hogy ilyen sokáig támogatta, és hogy végig mellette volt? Azt mondta volna, ami tényleg a szívében lapult, vagy csak a rajongók miatt mondott volna valami kedveset?

Annyi, de annyi kérdés kavargott a fejében, ám, ahogy újra Harry szemébe nézett, elhagyta minden bátorsága. Egyszerűen bepánikolt a gondolattól, hogy oda kéne mennie hozzá, így inkább a mosdóba menekült, ahol gyorsan magára zárta az első szabad fülke ajtaját, majd lehajtva a wc tetejét leült, hogy gondolkozzon kicsit. Tévedett. Nem állt készen, még nem. Túlságosan félt a szakítástól. „A kapcsolat olyan, mint a fagylalt. Nagy a választék, de te a csokisat kéred, mert azt már jól ismered, biztos vagy benne. Nem csalódhatsz.” – mondta ezt pár héttel, talán egy hónappal korábban Nadi egyik barátnője, Maya. Azóta is gyakran egyébe jutott, és újra, meg újra elgondolkozott rajta. Neki nem a csoki kellett, hanem a mentás csoki, és ezt Harrytől meg is kapta. Nem volt szüksége másra. Egyedül az ő egyetlen Makiját akarta, és most tennie kellett érte.

Az ő kapcsolatuk különleges volt, nem csak menta, és nem is csak csoki, hanem a kettő ötvözete. A rutin, a megszokás és a nyugodtság már jelen volt életükben, szinte fel se tűnt nekik, de egyes tettek szinte már szokássá nőtték ki magukat. Négy év után ez nem volt meglepő.

Ha Nadi a havi gondjával bajlódott, Harry vele együtt jógázott – annak ellenére, hogy cseppet sem férfias gyakorlatokat végeztek, – valamint friss gyümölcsökkel és finom csokoládékkal halmozta el a lányt, hogy a jókedv, és az egészség is megmaradjon. A cukrászda megnyitásának érdekében Nadi rengeteg finomságot kóstoltatott a fiúkkal, akik őszintén elmondták minden édességről a véleményüket, ám a sok süteményeknek köszönhetően a dalos pacsirtáknak elég sűrűn kellett kondiba járniuk, máskülönben elég hamar meglátszott volna rajtuk, hogy milyen jól el vannak látva.

A szokások pedig nem csak egyoldalúak voltak. Ha Harry beteg volt, vagy csak egyszerűen rosszul érezte magát, a lány gondoskodott róla, minden egyes alkalommal húslevest főzött neki, valamint különleges gyógyteákat készített, ugyanis a fiú mindennél jobban gyűlölte az orvosokat és a gyógyszereket. Ám nem sűrűn volt beteg, viszont annál többször volt rémálma a temérdek pletyka és gyűlölködő üzenet végett, amik lelkileg eléggé megviselték. A bántó szavak elől sokszor Nadi karjai közé menekült, éjjelente pedig az ő ölelésében aludt el.

És a menta, mely újra és újra felfrissítette a kapcsolatukat. Kettejük közt a szikra sosem hunyt ki, sőt a szenvedély lángja szinte perzselt. A szexuális életükre sosem volt okuk panaszkodni, bár a szomszédjuknak gyakran okoztak álmatlan éjszakákat. Kreatívak, nyíltak és bátrak voltak ahhoz, hogy új dolgokat próbáljanak ki, az ágyban, és azon kívül is. Extrém sportokat, új hobbikat találtak maguknak, és bár némelyik annyira nem tetszett nekik, hogy az első órát se bírták ki, mégis jól érezték magukat.

A sós könnyek újra végiggördültek szeplős arcán, ahogy Harryre és kettejükre gondolt. Mindennél jobban szerette volna, hogy kapcsolatuk olyan legyen, mint annak idején, mikor még alig volt problémájuk, ám ehhez először is abba kellett hagynia a sírást, és meg kellett nyugodnia. Ilyen állapotban csak a szánalmas nő látszatát keltette volna, ami sose akart lenni. Legalábbis ennyi ember, és kamera előtt nem.

Átgondolom ~ Negyedik rész

Átgondolom ~ Negyedik rész

Már az autóban magára öltötte rég megszokott álarcát. Az arcán lévő műmosolyt próbálta a legkevésbé sem keserűnek mutatni, de alig ha volt minek örülnie. Úgy tervezte, hogy Niallnél fog megszállni, és Harrynek is ezt írta, mégsem tervezte, hogy sokáig marad. Bár tényleg elment hozzá, le is pakolt nála, de munka után csak annyira ment el hozzá, hogy a holmiját újra magához vegye. Nem lepődött meg azon, hogy a veszekedés híre pár óra alatt eljutott az összes bandataghoz, majd azok barátnőihez is. Niall volt az első, aki érdeklődött a dolgok felől, bár Nadi akkor már rég úton volt az irodába. Reggel, mikor beállított a szöszi fiúhoz, az még félálomban volt, így nem sikerült felfognia, hogy mit is keres nála a lány, ezért kellett később felhívnia. A többiek már munkaidőben próbálkoztak, így velük nem is tudott foglalkozni, csak Sophiának jutott eszébe az, hogy a szünetébe hívja fel, így vele beszélt is. A háta mögött gyorsan intézkedtek, Nadit Liamék lakására költöztették, a házigazdát pedig az ír fiúhoz száműzték. Ezután az esték kissé unalmasan, mégis jókedvűen teltek. A lányok romantikus filmek és különböző fagylaltok társaságában mulatták a napot, addig a srácok sört és gint vedeltek, közben xbox-oztak, meccset – vagy épp Batman filmet néztek.

A barátnőjével töltött idő meghozta végül a gyümölcsét, ugyanis a lány döntésre jutott. Így történt, hogy négy napra rá egy limuzinban ült barátnőjével, valamint a Little Mix teljes legénységével úton a díjátadóra. Mindannyian az alkalomhoz illően öltöztek, gyönyörűek voltak. Nadi az évfordulóra vett ruhát öltötte újra magára, Sophia pedig egy meseszép földig érő fekete ruhát választott az estére. A Little Mix-es lánykák is igen csak kicsípték magukat, Perrie egy fehér alapon ezüst mintás maxiruhát vett fel, Jade barátnője egy fekete feszülős overálban pompázott, Jesy és Leigh-Anne pedig összeöltözött, ők szintén feketébe, és mindkettejük ruhája combközépig fel volt vágva. Csinosak voltak mind. A másik limuzinban pedig az öt fiú ült, nos, ők értek oda hamarabb. A fiúk már csapatként álltak a fotósok hada előtt. Ahogy a lányok autója begördült a vörös szőnyeg elé sorban elkezdtek kiszállni, ám Nadi bepánikolt kissé, viszont Sophia bíztatta őt, így csak sikerült kikászálódnia a járműből. Ő szállt ki utoljára. Elől ment a Little Mix, akiket a fotósok pillanatok alatt betámadtak, mögöttük – tisztes távolságot tartva, hisz ők mégsem voltak híresek – pedig a két barnahajú, akik csak kísérőként érkeztek. Nadi legnagyobb bánatára a fiúk megunták a szüntelen vakuvillogást, ezért utánuk siettek, immár a riporterek és kamerák közé. Liam hamar észrevette közeledő barátnőjét, így ellépett a tévés elől, és a lányhoz sietett, hogy ölelésébe vonja. És ekkor következett be az, amire nem igazán várt. Harry észrevette őt, sőt még el is indult felé. A lány remegő lábakkal várta, hogy párja elé érjen.

– Szia – köszönt Harry, és szokás szerint egy csókot nyomott a lány mogyoróbarna hajába. Már szólásra nyitotta a száját, hogy mondjon még valamit, ám a fotósok betámadták őket, mire a fiú átölelte szerelmét és mindketten egy hamis mosolyt erőltettek az arcukra. Nadi nem volt hozzászokva a szüntelen vakuvillogáshoz, amit szokás szerint nehezen viselt érzékeny szemeivel, ezt tudva párja elég hamar elhúzta őt a folyamatosan kattogó gépek elől, így már a kamerák között kellett kibírniuk, ahol különböző kérdésekkel bombázták őket, és Harry meg is állt az egyik tévés előtt. A lány tudta, hogy jóban vannak ők ketten, ezért nem igazán lepődött meg.

– Sziasztok! Nadi egyszerűen eláll tőled a szavam, gyönyörű vagy.

– Köszönöm – pirult el szégyellősen, és közelebb bújt párjához, mintha az megvédené őt a bókoktól.

– Harry, nem félsz, hogy lecsapják ezt a gyönyörű lányt a kezedről? Ha egy ilyen szépség az enyém lenne, bezárnám egy toronyba, hogy más a közelébe se mehessen.

– Tud magára vigyázni, nem kell, hogy folyton a nyakában lógjak – nevetett a fiú.

– Nadi drága hogy viseled a pletykákat? A héten azon csámcsogott a sajtó, hogy Harry Miley Cyrus-szal kavar, aztán egyből olyanokat olvashattunk, hogy kiköltöztél a lakásotokból, majd egy titokzatos sráccal is lencsevégre kaptak csütörtökön. Mesélnél nekünk egy kicsit? Gondolom, ha szakítottatok volna, akkor nem lennél most itt, szóval elmesélnéd mi az igaz ezekből?

– Miley-val csak dalt írtunk, az égvilágon semmi sincs köztünk - kezdte Harry a magyarázkodást, de a lány a szavába vágott.

– Tudok még beszélni, és amúgy is engem kérdezett! – szólt rá kicsit erélyesen, mégsem bunkón, majd a férfihez fordult, aki a válaszára várt. – Úgy gondolom, hogy a pletykákat nem nehéz elviselni, a fenyegetések viszont eléggé megviselnek. Talán a directionerek képzelgéseiben azt nem bírom, hogy egyikünk párkapcsolatát sem hiszik igaznak, mindig azt mondják, hogy csak a sajtó kedvéért vagyunk a fiúkkal, meg hogy ezért biztos szép kis összeget kapunk, ami persze baromság.

– Értem. Remélem, nem veszed tolakodásnak, de mesélnél egy kicsit a mostani esetről is? – tolta a lány szájába a mikrofont.

– Persze. A mostani… Hát a héten tényleg sikerült összevesznünk a Miley-s dolog után, de tudom jól, hogy Harry nem csalt meg, és nem is az volt a gondom, hogy épp vele volt. Sok minden összejött az utóbbi időben, amiket már szóvá kellett tennem, sőt Harry is elmondta az ő véleményét a dolgokról, ami után tényleg összepakoltam kicsit, és Sophiához költöztem, szegény Liamet kitúrva a lakásából, de lényegében hasznomra vált. Rengeteget beszélgettünk, így vagyok most is itt – mondta el röviden, közben próbálta kicsit megszépíteni a dolgokat.

–  Rendben. Hát reméljük, hogy mindent rendezni tudtok. Köszönjük az interjút, és további szép estét, érezzétek jól magatokat.

– Mi köszönjük – mondta a srác, és egy bólintás után húzni kezdte maga után a lányt. A directionerek itt aktivizálták magukat igazán. Korábban csak sikítoztak, és a kedvencük nevét kiabálták, de most, hogy hallották az interjút már támadni kezdték őket.

– Harry szakíts azzal a picsával, és vegyél feleségül! – kezdte egy tíz év körüli lányka, a többiek pedig lelkesen folytatták.

– Miért vagy azzal a ronda bálnával? Én sokkal vékonyabb vagyok! – kiáltotta egy tényleg vékony és tökéletes külsejű lány. Legelöl állt, így Nadi könnyen szemügyre tudta venni a derékig érő szőke tincseket, hibátlan, napbarnított bőrét. Azonnal belátta magának, hogy a lány igazat mond, sőt nem csak karcsúbb, de még szebb is nála.

– Szakíts vele, mind tudjuk, hogy Louis kell neked! – hallott ki egy mélyebb hangot is, ami minden bizonnyal egy pasitól származott.

– Csak a pénzedet akarja!

– Nadi undorítóan néz ki! Ezer szebbet találsz nála, csak dobd ki!

– Larry az igazi! – kiabáltak megállás nélkül, és bőven volt köztük durvább is.

– Ne is törődj velük, csak menjünk – kérte Harry, közben egyre jobban sietett, szorosan maga mellett tartva a lányt.

– Könnyű azt mondani – vetette oda halkan. – Tudod hol ülünk majd?

– Azt hiszem a második vagy harmadik asztalnál középtájt. Nem sokat tudok erről a díjátadóról, hisz ez lesz az első, de elvileg nagyon jól leszerveztek mindent – felelte.

Beérve egy aula szerűség fogadta őket. Húsz év körüli fiatalok sorakoztak egy hatalmas ajtónál, és mivel mindenki arra ment, így hát követték a tömeget. Mire a többiek utolérték őket, addigra felébredt mélázásából egy öltönyös fiú, és hozzájuk lépett.

– Little Mix, One Direction, és két kísérő, Sophia Smith és Nadi Aldebourne? – olvasta gyorsan, mire egyetértően bólintott az egész csoport, hisz mindannyian megérkeztek. – Kövessenek, az asztalukhoz vezetem Önöket. Kapnak mindannyian egy kártyát, ami feljogosítja magukat a ki és bemenetre. A mosdókat bent találják balra, jobbra pedig az udvar van, ahová ki lehet menni fotózkodni, valamint cigarettázni is csak ott lehet. Huszonnégy percük van a hivatalos megnyitóig, kérem önöket.

Egyből az ajtóhoz lépett, majd bepötyögött egy kódot, mire a fekete ajtó kinyílt előttük. A terem fényűzően pompázott. Méregdrága kristálycsillárok lógtak a mennyezetről, és az erős izzókkal az egész helyiséget megvilágították. A hófehér falakat nem díszítették túlzottan, a teljesen elsötétített ablakok vörös függönnyel voltak ékesítve, valamint kétoldalt, valahol középtájt helyet kapott egy-egy méretes kivetítő, hogy ne csak az elől ülők élvezhessék a műsort. Mivel a program még nem kezdődött el, így ezeken épp visszaszámláltak a műsor kezdetéig. Tovább sétáltak a hatalmas színpad felé, majd is megálltak egy kör alakú asztalnál. Pontosan tizenegy fekete huzatú szék volt körülette, melyeket bordó szalaggal díszítettek. Magán az asztalon szintén fekete és piros volt a domináns, hisz a hófehér terítőre vörös rózsák voltak hímezve, amik összhangban álltak a kristályvázába helyezett gyönyörű csokorral. Az összes pohár kristályból volt, melyekre meseszép, kidolgozott rózsák voltak gravírozva, az evőeszközök fényesen csillogtak. Minden annyira tökéletesnek tűnt.

– A kártyáikat most oda is adom, ugyanis az ajtók csak ezek segítségével nyílnak kifelé. Még mindig maradt húsz percük, hogy barátaikkal, ismerőseikkel találkozzanak. Érezzék jól magukat az este folyamán! Viszlát – köszönt el, miután kiosztotta a kártyákat.

– Nadi nézzük meg az udvart – szólalt meg azonnal Sophia, és karon ragadta barátnőjét, nehogy az nemet merészeljen mondani. – Mit szólsz hozzá?

– Benne vagyok. Jön még valaki? – nézett körbe a lány a társaságon.

– Én mentem csajozni – nyögte ki gyorsan Niall, és a vázából kilopva egy virágot egy szőke szépség után sietett.

– Szerintem mi megyünk, a mixerek úgy is jobban szeretik rólunk azokat a fotókat, amik nem egy kifeszített vászon előtt készülnek – mondta Jesy, és a másik két lány mellé lépett, majd az egész bandája hasonlóan cselekedett.

– Én odaköszönök Bennek, – bökött Harry a fejével kicsit balra az egyik asztalhoz – de aztán megyek én is.

– És te mackó? – fordult Sophia a kedveséhez egy lágy mosollyal, majd egy apró csókot váltottak.

– Kimegyünk, de először megkeresem majd a bagós tábort.

– Veled tartok – mondta egyszerre Zayn és Louis, mire nevetve öklöztek össze.

– Akkor mindenki megvan. Kint találkozunk – nézett Nadi Harryre, és egy fáradt pillantás után elindult a többiekkel. A három fiú hamar megtalálta azt a helyet, ami számukra volt kijelölve, hisz többen cigarettáztak az ajtótól nem messze lévő szobrok közelében. Egyből beszélgető partnerre találtak, hisz Rihanna és Katy Perry szinte csak rájuk várt, és arra, hogy csevegjenek egy jót. A Little Mix kis csoportja egyből egy szökőkút fele igyekezett, így a barátnők kettesben maradtak.

– Elmondod, hogy döntöttél? Mi lesz veled és Harryvel? – kérdezősködött Sophia, mikor már vagy öt perce a fehér rózsabokrok között sétáltak fel, s alá.

– Beszélni szeretnék vele. Fontos nekem Harry, és nem akarok szakítani, de nem is maradhatok vele akkor, ha csak a szőnyeg alá söpörjük a gondjainkat.

– Így is elég hepehupás már az a szőnyeg – mosolygott Nadira, de ezzel egyáltalán nem segített neki. – De figyelj, lesz ez jobb is, hisz jó párost alkottok ti ketten. Mi támogatunk titeket, és biztosak vagyunk abban, hogy meg tudjátok beszélni a problémáitokat. De ne add fel, hisz csak szorult egy kis ész Harry fejébe. A díjátadó után szépen hazamentek, út közben megbeszéltek mindent, aztán a hálótokban megünnepelitek a békülést és utólag az évfordulót is.

– Kedves vagy, köszi, hogy szurkolsz nekünk – ölelte meg barátnőjét szorosan.

– Semmiség, hisz tudod, hogy én vagyok a legnagyobb Hadi shipper – nevetett fel kedvesen. – Nem kéne visszamennünk? Talán elcsípheted még Harryt, hogy beszéljetek.

– Azt mondta kijön hozzánk, még sincs itt – jegyezte meg szomorúan, de kicsit sem tűnt meglepettnek, se nem csalódottnak.

Ezután már nem is beszéltek, hisz Sophia nem kívánta még jobban elszomorítani a barátnőjét, akire olykor-olykor már húgaként tekintett. Nem akarta, hogy hülyeségeivel elvegye a kedvét az est további részeitől, hisz fontosnak tartotta, hogy a párocska minél hamarabb kibéküljön. Befele menet olyan sztárok mellett haladtak el, mint például Adele, Usher, Drake vagy épp Calvin Harris. A két lány majdnem odaszaladt Beyoncéhoz, hogy kérjenek tőle aláírást, hisz mindketten csodálták a nőt, de sikerült lebeszélniük magukat a dologról, hisz ittlétük feltétele, hogy egy sztárhoz sem mennek oda rajongóként és nem zaklathatnak senkit sem, hisz akkor nem csak őket, de még a fiúkat is kidobják, a díjakat, amiket nyertek volna, pedig elveszítik. Így hát elég feszülten vágták át magukat a vendégseregen.

Az asztalnál már nem volt hely a göndör srác mellett. Az egyik oldalán az ír bandatag ült, és valamiről nagyban mesélt neki, amin mindketten jóízűen nevettek. Nem volt nehéz rájönniük arra, hogy éppen a szőke hajú lányt beszélték ki, akinek korábban Niall a rózsát ajándékozta. A festett tincsei között barna krém lapult, ami valószínűleg az asztalon lévő desszert maradványa lehetett. A vacsorát ugyanis már felszolgálták, hisz idő volt. Két perc, tizenhét másodperc volt a kezdésig, így a friss, és íncsiklandozó ételek már az asztalokon gőzölögtek, mellettük italokkal, valamint a süteményekkel. A két lány számára hamar biztossá vált, hogy a kék szemű szoknyapecér hajába valaki egy nagyadag csokoládéhabot kent. Jobbnak látták, ha nem kérdeznek rá, bár Nadinak ezzel az ülésrenddel kedve se lett volna hozzá. Harry másik oldalán ugyanis Zayn ült, majd a Little Mix, akik a szőke lány élménybeszámolóját hallgatták nagy örömmel. A közelgő esküvő volt a téma. Az asztalnál csak két hely volt, méghozzá egymás mellett, Liam és Leigh-Anne között. Mivel Sophiát nem akarta elválasztani az ő egyetlen mackójától, így az énekes lányka mellé ült.

Átgondolva ~ Harmadik rész

Átgondolva ~ Harmadik rész

Valamivel később hangos dörömbölésre ébredt. Normál esetben halálra rémült volna, de jól tudta, hogy ki akar hozzá ilyen elszántan bejutni. Nagyon ráérősen fordult az oldalára, hogy megkeresse a mobilját, hogy megnézze az időt. Alig múlt hajnali fél három, nem sokat aludhatott. Nagyot sóhajtott, mikor észrevette az új üzenetet, de szerencsére csak Nialltől jött.

– Nadi, engedj be! – kiabált a fiú az ajtó túloldaláról és megállás nélkül verte az ajtót, de a lánynak még mindig nem sok kedve volt, hogy kimásszon az ágyból. Még hagyta, hogy tíz percig zajongjon, majd utána is csak ráérősen kelt ki az ágyból, majd az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa azt.

– Mit szeretnél? – nézett fel rá teljesen nyugodtan, mégis megvetően, miközben az ajtófélfának dőlt.

– Mit keresnek kint a cuccaim? Miért nem nyitottad ki az ajtót eddig? – kiabált még mindig felháborodva, de már a képébe mászva tette.

– Legalább nem részegen jöttél haza, köszönöm – forgatta a szemeit, és visszaindult a szobába, de Harry elkapta a karját és visszafordította.

– Mi bajod van? Miért nem válaszolsz a kérdéseimre? – szorította meg a csuklóját, mire a lány nemes egyszerűséggel felképelte, az meg egyből elengedte.

– Ne merészelj még egyszer ilyet tenni! – hátrált a lány, fájó kezét dörzsölgetve. – Amúgy meg tudod, hányadika van?

– Hogy jön ez ide? Amúgy meg tizenhetedike, pontosabban hajnali akárhány óra – pillantott a fali órára – három lesz lassan. – válaszolta magabiztosan, a lány pedig egy megvető mosollyal nyugtázta.

– Az tegnap volt. Ahogy az évfordulónk is – mondta halkan, míg a srác homloka ráncba szaladt. – Harry, megszervezted az évfordulós vacsinkat, virágot küldettél nekem és szerelmes levelet, de voltál olyan tuskó, hogy valami énekesnőcskével lógtál, ahelyett hogy velem lettél volna. Igazán gratulálok!

– Sajnálom – nyögte ki. – Én… Tényleg sajnálom, egy nappal totál el vagyok csúszva. Azt hittem ma lesz, a mobilomat meg nem is figyeltem, csak akkor tűnt fel, hogy sokszor kerestél, mikor már indultam, de késő volt már, így nem akartalak felhívni. Gondoltam már megoldottad, a gondodat, és rég alszol…

– Azt azért elmondanád, hogy mivel töltötted a mai napot? Niallel beszéltem ma este, és azt mondta, nem dolgoztatok ma, vagyis de. Egyedül te, mert jelentkeztél a dalírásra.

– A főnök szerint nem teszek eleget a bandáért, ezért el kellett vállalnom. Én se örültem annyira, de muszáj volt valakinek jelentkeznie – próbált érvelni, de Nadi csöppet sem értett vele egyet.

– A főnök? És muszáj? Harry jelen pillanatban, ha mondhatom így, te vagy a frontember. Nem fognak kitenni a bandából csak azért, mert nem vállalsz el valami baromságot. Értem én, hogy ez a munkád, de akkor is! Mikor belekezdtünk a kapcsolatba még azt mondtad nem fog a munka kettőnk rovására menni.

– Baba, ez csak egy vacsora volt. Hétvégén elviszlek Thaiföldre és kikapcsolódunk kicsit. Sokkal jobb lesz, mint az este lett volna – próbálta kimenteni magát valami széppel.

– Hétvégén díjátadón lesz jelenésünk. Vagyis neked biztos, én ezek után nem szívesen megyek.

– Kiment a fejemből – sóhajtott fel, és elővette a telefonját, amiben nézelődött kicsit. – És a hónap vége? Akkor szabad vagyok, elutazhatunk akkor.

– Ahogy ismerlek, nem csak két napra akarsz kiruccanni, de ne feledd, hogy nekem hét közben munka van – válaszolt csöppet sem jókedvűen.

– Egyáltalán miért dolgozol? Azzal a kevés pénzzel semmire se megyünk, viszont bőven eléldegélünk az én fizetésemből.

– Tessék? – lépett hozzá közelebb Nadi, a feje forrt már a dühtől, és igen csak közel állt ahhoz, hogy újra felképelje a fiút. – Mégis mikor tett téged a munkád ennyire nagyképűvé? Korábban mindig azt mondtad, hogy téged nem érdekel a pénz, és azzal indokoltad, hogy mi egy lakatlan szigeten is könnyedén kihúznánk, hisz nincsenek nagy igényeid, ahogy nekem sincsenek. Tudod, én nem azért járok veled, mert szükségem van arra, hogy ismerjen a fél világ, és nem is a milliárdjaid érdekelnek, amivel el tudsz engem tartani. Sose a pénzed miatt voltam veled, nem érdekelt a vagyonod, egyszer se kérdeztem mennyi a fizetésed, és nem azért mert bunkó vagyok, és nem érdekelnek a dolgaid, hanem mert nem a bevételed érdekel. Nem kértem sose, hogy hülyeségekre pazarold miattam a pénzed, nem volt rá szükségem. Nem kértem drága luxus villát, én bőven beérem ezzel a lakással. Nem kértem több ezer fontos ruhákat, nagyon szeretem azokat, amiket csináltatok, amiket Sophia tervez direkt nekem, vagy amit itt-ott veszünk, ha külföldön meglátogatlak. Nem kértem, hogy gyémántokkal lepj meg, nekem sokkal többet jelent egy kis ezüst ékszer, aminek van valami jelentése is. Sose kértem, hogy szabadidődben a világ másik végére vigyél, hogy fogyjon a pénzed, én bőven beértem azzal is, ha a munkád végett ide-oda elhívsz, hogy akkor is kettesben lehessünk kicsit. Szerinted, ha a pénzed miatt lennék veled, akkor végiggürizném a napi nyolc órát? Téged szeretlek, vagyis azt, aki voltál – kiabált már a végénél könnyes szemekkel, amiktől csak homályosan látta a fiút.

– Nad, nyugodj meg – nyúlt a lány felé, de az elütötte a kezét.

– Nem, Harry. Elkezdtem, és most már végig is mondom, nem fogsz megállítani. Én abba a mosolygós fiúba szerettem bele, aki tizennyolc évesen kilopott apám házából, hogy a Temze partján nézhessük a csillaghullást. Imádtam a hozzáállásodat, és hogy milyen kitartó voltál. Amikor hajnalban hazaértünk apám még mindig ébren várt minket a nappaliban, és nem engedte, hogy csak úgy hazamenj, hanem végig kellett hallgatnod a reggelig tartó előadását a biztonságos szexről, a tini terhességről, pedig akkor még csak barátok voltunk. Akkor se tudtunk sokat együtt lenni az X-factor és a fellépések miatt, de megoldottuk és szerintem nem ment a kapcsolatunk rovására se a te énekes karriered, se az én tanulmányaim. Ha messze is voltunk egymástól, mindig megoldottuk, hogy beszéljünk, hisz ott volt a mobil, a közösségi oldalak, a különböző idióta programok… De aztán minden megváltozott. Meg se tudom mondani, mikor kaptam utoljára hétfői sms-t, és ezer éve nem vittél éjjeli randira, pedig a Where We Are Tour-on, és az előtt folyamatosan szerveztél ilyesmi romantikus találkákat. Ha tudnád mennyire örültem volna már annak, ha időben hazaérsz és ünnepelünk. Tudom, hogy azért vitettél az Álomvilágba, mert az a mi helyünk, de beértem volna, ha pezsgőzünk egyet kettesben az erkélyen, vagy bent a szobában.

– Sajnálom, hogy csalódnod kellett, de nincs már erre időm. Nem tudok a Föld másik feléről hazaugorni egy estére, hogy igyunk valamit, vagy, hogy együnk pár falatot.

– Miért nincs? Régebben annyiszor hazaszaladtál, ha épp volt egy szabadnapod. Koncert után este felültél a repülőre, másnap délelőtt már itt is voltál Londonban, és volt egy egész napunk egymásra, mielőtt vissza kellett volna indulnod. A többi fiúnak is van ideje hazajönni, Liam magával repteti Sophiát, ha épp nincsenek vizsgái, Zaynék pedig annyiszor találkoztak az elmúlt hetekben, hogy már az egész kicseszett esküvőt leszervezték! Erre mi van velünk? Ha hétvégén utánad megyek, te akkor is csak dolgozol, és csak esténként látlak egy kicsit, egyébként végig csak Niallel vagyok, aki másról se beszél, mint az aktuális csajról, aki tetszik neki, a fociról és a golfról. Az együtt alváson kívül semmit se csináltunk az elmúlt három hónapban. És mond, hol van a régi 1D? Akkor még egyenrangúak voltatok, most pedig te, mint frontember tevékenykedsz magad mögé utasítva ezzel a többieket. Szabadidőtökben meg alig vagytok együtt, Louis minden egyes estét Calvin társaságában tölt egy tetszőleges bárban, ahol mindketten a sárga földig isszák magukat, és alkalmanként három–négy csaj szájában is képes megfordulni egymás után. Zayn, ha épp nem Perrievel van, akkor egyfolytában Jawaddal szórakozik. Nem is tudom mikor láttalak titeket a munkán kívül utoljára együtt. Értem én, hogy gyűlölitek Louis-val a folytonos Larryzést, hisz egyikőtök se meleg, de már nem csak a fanok előtt kerülitek egymást. Baráti körben is szartok egymás fejére, egyáltalán a hónapban beszéltél már vele? Feltűnt, hogy mennyire megviseli őt a szakítás?

– Ha ennyi a gondod a bandával, akkor miért csak nekem hisztizel? Gondolom a többieket nem untattad ilyenekkel.

– Niallnek mindig hangoztatom, ha feltűnik, hogy keveset van a többiekkel, és látom, hogy próbál nem csak a Devine srácokkal lenni. Liam rengeteg időt tölt Zaynnel, hisz ő lesz az esküvői tanú, és most, hogy Louis-ék szakítottak sokszor mennek együtt bulizni. Zayn és Perrie, valamint Liam és Sophia kapcsolata pedig nem csak úgy van, mint a miénk. Pár hónap, és lesz egy esküvő, Liam pedig eljegyzésen és gyereken gondolkozik. Aztán vagyunk mi, járunk már négy éve, de nem haladunk semerre. Nem tudom mikor voltunk utoljára úgy együtt, kettesben, hogy minden rendben lett volna. Nem beszélgetünk, ha mégis, akkor se haladunk semerre se. Mondd, van értelme ezt tovább erőltetni?

– Nad, én nem akarok szakítani! De ugyanakkor… egyszerűen túl megterhelő ez nekem. Szeretnék veled lenni, de fontos a karrierem, és nem tudok kettészakadni, hogy mindenkinek megfeleljek. A vezetőség akarja, hogy elvállaljam a sok baromságot, hogy a fanoknak jó legyen.

– A főnökeid idióták! Csak azt akarják, hogy pletykák szülessenek rólad, hogy az egész média rólad szóljon. Ennyi erővel tégy eleget a nekik, szakítsunk. Akkor minden magazin a nagy Harry Styles életével lesz tele, és egyből összejöhetsz majd azzal a bombázóval, aki tegnap olyan jól lefoglalt.

– Tényleg szakítani akarsz? És azt hiszed, hogy ha megcsaltalak volna, vagy ha a csajjal akarnék lenni, akkor most is itt lennék, és veled vitáznék? Legyen már egy kis eszed! – emelte fel a hangját.

– Egy szóval se mondtam, hogy megcsaltál. De vele voltál a mi napunkon, nem pedig velem, és ez szerintem jelent valamit.

Ez volt az a pillanat, ahol Nadi már nagyon ideges volt, és képes lett volna hozzávágni valamit, de csak elindult a konyhába, közben pedig mondta a magáét.

– Hát persze, hogy jelent! A kedd munkanap, tegnap pedig kedd volt, és ilyenkor egyesek dolgoznak is, nem csak henyélnek egész nap.

– Nem vagyok híres, és nem figyeli több millió tini a munkásságom, de azért nem csak meresztem egész álló nap a hátsóm. Én is dolgoztam ma, reggel nyolctól délután ötig – állt meg a hűtő előtt, és kivett belőle a tortát, amit csak Harry kedvéért csinált. – Tudod, miután hazaértem az irodából, még voltam olyan barom, hogy elmentem boltba friss szamócáért, és csináltam egy tortát, csak miattad, csak neked, méghozzá a kedvencedet. Igaz, hogy a fizetésem nem elég arra, hogy drága ingóságokat, vagy épp ingatlanokat vegyünk, de arra bőven elég, hogy különböző luxuscikkek nélkül eléldegéljünk.

– Nem is az a lényeg, hogy mennyi a kereset, hanem hogy mennyien függnek tőlem, vagyis tőlünk. Nem csak a srácokkal cseszek ki, ha nem csinálom azt, amit kell, hanem a többi emberrel is, akik nekünk köszönhetően kapják a fizetésüket. Tudod hányak fizetése függ tőlünk? Bárhova megyünk, velünk van az öt testőr, egy-két sofőr, aztán a sminkes, a stylist és a fodrász. És attól függően, hogy épp mi a napi program ott vannak a stábtagok, hangmérnökök, fotósok, riporterek.

– És ők mind fontosabbak nálam – suttogta a lány csalódottan, majd visszaindult a szobába. – De hagyjuk abba, mert csak még rosszabb lesz minden, és nincs sok értelme annak, hogy reggelig csak veszekedjünk. Zuhanyozz le, és aludj. – hagyta rá a fiúra a dolgot.

– Legyen, de holnap ezt még befejezzük!

– Talán.

***

Nadi azon a hajnalon már egy szemhunyásnyit sem tudott aludni, órákon át gondolkozott. Agya egyfolytában csak kettejük kapcsolatán járt, számba véve közös múltjukat, az elmúlt pár hónapot, mikor minden megromlott. A veszekedés minden perce újra és újra lefolyt szeme előtt, majd a lehetséges jövőjükön kezdett töprengeni. A lehetséges jövőt, amiben nem sok jót látott. Hisz mire vágyik minden nő? Egy munkára, amit szeret csinálni, ám ami mellett van ideje. Idő a férfire, akit szeret, a leendő családra, amire vágyik, valamint egy kis hobbira, hogy ki tudjon kapcsolódni.

Öt körül összeszedte magát, hisz döntésre jutott. Felöltözött szép elegánsan, ahogy a munkába szükséges, majd megcsinálta sminkjét, frizuráját, és az órára pillantott. Még volt ideje arra, hogy összeszedje holmiját, és lelépjen még az előtt, hogy Harry felébredne. Az ágyneműtartóból elővadászta az egyik piros bőröndjét, amibe összepakolta a legszükségesebb ruháit és egyéb dolgait, majd ezzel kész is volt. Maga után megágyazott, hisz nem akart rendetlenséget hagyni, majd kilesett a nappaliba. Csend volt, sehol semmi mozgás, így a fürdőbe lopózott, ahol gyorsan fogatmosott majd ott is összeszedte a dolgait, amit még belegyömöszölt a nagy kofferba.

Utoljára nézett végig a szobán, úgy érezte kész mindent hátrahagyni. Ám könnyebbnek tűnt elképzelni, hogy mindent maga mögött hagy, és új életet kezd, mint azt valóban megtenni. Az ágyon ugyanaz a huzat volt, mint annak idején, az első szeretkezésüknél. Egyikük sem volt már akkor szűz, mégis idegesek voltak – talán Harry még a lánynál is nagyobb zavarban volt, persze feleslegesen. És a sok-sok ágyba hozott reggeli, amivel kölcsönösen lepték meg egymást. A sötétítő függönyhöz lépett, majd széthúzta azt, utat engedve ezzel a korai napsugaraknak. Így már könnyen olvashatóvá vált a falon lévő idézet, amit talán két éve festhetett. „Azzal ugyan senkit meg nem javítasz, ha eltaszítod.” – állt a falon, szemben az ággyal. A lány kedvenc írójától, kedvenc regényéből a legkedvencebb idézete volt. Eddig egyszerűen csak szerette, de mostanra már jelentése is lett, döntésén azonban ez nem változtatott. Úgy érezte megfullad, ha a lakásban marad, mennie kellett. Bárhová, csak onnan el, hogy nyugodt körülmények között átgondolhassa a történteket. Szomorúan húzta bőröndjét maga után a konyhába, ahol a hűtőhöz ment, hogy az előző nap elkészített tejeskávét kitöltse magának. Újra találkozott az általa sütött szamóca tortával, ám már hiányzott belőle egy szelet. Harry evett belőle, sőt még el is mosogatott. A szekrényhez lépett, hogy bögrébe öntse az italát, de kezébe az a darab került, amit egyszer karácsonyra csináltatott Harrynek. Egy fotó volt rajta, ami őket ábrázolta és a másik négy fiút. Görögországban készült, még a karrierjük elején, mikor az Up All Night turné után kikapcsolódásképp együtt mentek nyaralni. Boldogok voltak, mindannyian. Ám Nadi most nem volt az, még a kávétól is elment a kedve. Mindent otthagyott, el se pakolt maga után. Menni akart minél hamarabb. Cuccait komolyabb zajok nélkül vitte le, majd eszébe jutott, hogy mégsem kéne minden szó nélkül lelépni, így visszament a lakásba, hogy legalább egy kis üzenetet hagyjon a fiúnak.

A nappaliban Harry még mindig mélyen aludt. A takarót éjjel lerúgta magáról, sőt ő maga is félig lelógott a kanapéról. Reszketett, ami nem volt valami meglepő, hisz hideg is volt a nappaliban, egyikőjük sem tekerte fel a fűtést. Odalépett, hogy betakarja, hisz – bár mérges, és csalódott volt, – mégsem akarta, hogy párja megbetegedjen. Ekkor vette észre az asztalon lévő, kissé gyűrött és sérült fotót. A szilánkosra tört képkeret több helyen is megvágta a képet, de Harry megpróbálta helyrehozni, több helyen is meg volt ragasztva. Fájt, hogy így kellett látnia, de nem volt sok ideje. Jól ismerte szerelmét, tudta, hogy hosszú napja volt, és pocsék éjszakája, így hamar fel fog kelni, és edzeni megy, hogy felfrissítse, és egyben lenyugtassa magát. Úgy saccolt, talán tíz perc múlva ébred majd fel, ezért nem fecsérelte az idejét. Gyorsan keresett egy tollat, majd mivel lapot nem talált, így a fotó hátuljára vésett pár rövidke sort. Tényleg nem írt sokat, egyszerűen nem érezte fontosnak. Csak a tudtára akarta adni, hogy nem kell aggódnia, ugyanis nem a világ másik felére megy, csak valamelyik barátjukhoz. Leírta, hogy szünetre van szüksége, hogy nyugodtan átgondolhasson mindent, sőt azt is leírta, hogy hol fog megszállni. Így érezte csak igazán korrektnek.

Az ajtóban még visszanézett egy pillanatra, hisz nem tudta mikor fogja viszontlátni a lakást. Abban a pillanatban megingott egy kicsit, hisz arra készült, hogy maga mögött hagyja barátját, valamint lakását is. Csak a munkája és a kocsija maradt, semmi más, mégis eltökélt volt. Mennie kellett, így rászánta magát az indulásra.

Átgondolom ~ Második rész

Átgondolom ~ Második rész

Fülig pirulva csúsztatta vissza a lapot a borítékba, majd azt egyből eltette a táskájába, nehogy bárki más is elolvassa. Gyorsan körbepillantott, hogy figyeli-e őt bárki is, és miután nyugtázta, hogy senki se foglalkozik vele mélyeket lélegzett, annak reményében, hogy arca hamar visszanyeri eredeti színét. Aztán feltűnt számára, hogy az étlap még mindig mellette volt, így gyorsan fellapozta, egy-két helyen beleolvasott, mintha tényleg válogatna, de tudta, hogy ma is a szokásosat fogja inni. Alig, hogy letette a menüt már meg is jelent mellette egy gyönyörű pincérnő.

– Reyna, tán feltartottak, hogy ilyen soká értél ide? – pimaszkodott kicsit.

– Sajnálom, de úgy láttam valamivel jól elfoglaltad magad. Egyébként szép csokor – dicsérte meg a színes tulipánokat.

– Csak olvastam, nem csináltam semmi lényegeset. És köszönöm, nekem is nagyon tetszik.

– Ünnepeltek valamit? – folytatta a beszélgetést a pincérlány, aminek Nadi nagyon örült. Hisz jó társaságban gyorsabban telik az idő, Reynával pedig igazán szeretett csevegni.

– Igen, ma van az évfordulónk – felelte nagy büszkén.

– Gratulálok nektek. Hűtött bort, vagy pezsgőt hozhatok?

– Egy pohár vörösbor nem rossz ötlet, a pezsgővel pedig megvárom Makit. Hamarosan ide kellene már érnie.

– Gondolom, a vacsorával is megvárod – mosolyodott el a pincér lány. – Milyen fajtát hozhatok? Mr. Manter nemrég rendelt egy külföldi borásztól isteni, édes vörösborokat, valamint jégborokat. Feltétlenül meg kell kóstolnod! Még szerintem is finomak, pedig nem vagyok oda a borokért.

– Akkor legyen a jégbor. Kérhetnék egy egész üveggel belőle?

– Persze, máris hozom. Esetleg egy kis előételt, amíg várakozol?

– Köszönöm, de inkább kihagynám.

– Ahogy gondolod. Nos, akkor én mindjárt jövök, addig is hívd fel a kis majmocskádat, és tudakold ki, hogy hány banánt adjunk, hogy az esti hancúrozás tökéletes legyen.

– De perverz vagy – nevetett fel a lány, miközben pipacsvörös fejjel próbálta elhessegetni magától Reynát. Amint az visszament dolgozni, előkereste a mobilját, és írt egy SMS-t.

Ideértem, merre vagy? Gyönyörű a virágcsokor, és a levél is. Nagyon szeretlek, és millió puszi. Várlak Makim. <3

Küldte el a rövidke üzenetet, majd amíg a válaszra várt, kicsit megigazította a csokrot, hisz eléggé feltűnő volt számára, hogy egy-két tulipán biza nem ért bele a vízbe. Mivel ezzel igen csak gyorsan végzett, elővette megint a levélkét, hisz imádta párja kacifántos betűit olvasni. Aztán második olvasás után se szólalt meg a telefonja, így gyorsan rápillantott, nem-e hagyta lenémítva, ám nem.

Gondolta vár még egy kicsit, hisz könnyen lehet, hogy Harry azért nem válaszol neki, mert már a környéken van, vagy épp vezet, így bámészkodott kicsit...

Kóstolgatni kezdte a jégbort, amit Reyna hozott neki. Kezdetben még jókedvűen kortyolgatta az édeskés italt, ám az idő múlásával egyre inkább unta magát, és már türelmetlen is volt. Az étteremben nézelődött, bármiféle változás után kutatott, de nem talált semmit. Minden a szokásos rendjén volt,

Kilenc óra negyvenhét perc volt, ami összesen negyvenhét perc késést jelentett. A fiú sosem volt a pontosság embere, de nem volt szokása húsz percnél többet késni. Annál többre tartotta a lányt, és úgy általában az embereket, akivel találkoznia kellett. Nem szerette túlzottan megvárakoztatni barátait, munkatársait, és ezt igen csak jól tudták róla az emberek.

Már nagyon elege volt, ezért felhívta Harryt. Pontosabban próbálta, mert az ő majom pajtása nem vette fel a telefont. Mivel jobb ötlete nem volt, így elkezdte hívogatni a fiúkat, Liammel kezdve.

– Szia! – hallotta meg a srác hangját, ám mire visszaköszönt volna, az folytatta. – Sophia és Liam lakását hívtad, de épp nem vagyunk itthon. Ha nem Andy vagy, akkor a sípszó után hagyj üzenetet! Szia!

A sikertelen próbálkozás után megint Harryt hívta, de az nem vette fel, így a szőke fiúnál próbálkozott, ám annak ki se csörgött a telefonja.

– Ekkora szerencsém is csak nekem lehet – mordult fel a lány, majd dühösen tárcsázta Louis számát. Jó pár csörgés után felvette a doncasteri srác, és két röhögés között nagy nehezen bele is szólt.

– Hát szióka, Nadi! – visított, amiből a lány hamar rájött a fiú véralkoholszintjére.– Képzeld, Louis nevét a fenekemre akartam varratni, de kinevetett.

– Életem, te vagy Louis – javította ki a fiút.

– Ja, ez sok mindent megmagyaráz.

– Kinek a fenek... vagyis kinek a nevét tetováltatnád magadra? – kérdezősködött. Bízott abban, hogy a fiú eléggé a tudatánál van a későbbi faggatáshoz. Bízott.

– Asszem Amber volt a csaj... de lehet April, vagy Amy. Esetleg Pamela, de mindegy is. Szerinted Zayn iszik meg több vodkát egy perc alatt, vagy én? Nem fogadik velem, pedig le akarom győzni. És nekem milyen színű a szemem? Valaki idejött azzal, hogy úgy tudta, hogy barna, én meg gondolatba estem – csacsogott a fiú megállás nélkül, közben a háttérből meghallotta a lány Zayn hangját is, aki valakivel értelmes beszélgetést folytatott a kékről.

– Eddig ki ivott többet? – kérdezte. Igazán reménykedett abban

– Asszem én. De figyu, Zayn beszélni akar veled – röhögött megint a telefonna, mire a lány nemes egyszerűséggel kinyomta. Hallja Zayn hangját a háttérből, és az épp elég volt ahhoz, hogy tudja a másik fiú is rendesen elázott már.

Mivel egyik banda taggal se ment sokra, így nem tehetett mást, csak tovább várakozott. Az itala gyorsan fogyatkozott, végül már az étlap desszert részlegével szemezett, ahonnan jó pár süteményt meg is rendelt. Aztán kegyetlenül lepontozta azokat. Az idő csigalassúsággal telt, a pincérek, valamint vendégek pedig egyre csak megbámulták őt. A kínos, és szánalmas helyzetből pedig elege lett.

Igazán lehangolt volt, mikor eldöntötte, hogy hazaindul. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ekkorát fog csalódni barátjában, főleg a mai napra nem számított volna. Egy romantikus estében reménykedett, nem is értette mi történhetett. Minden a feje tetejére állt, a lány teljesen összezavarodott és egyszerűen nem tudta mihez is kezdjen vegyes érzelmeivel.

Miután intézte számláját kedvesen megköszönt mindent a két pincérnek és a kijárat felé indult. Felhívhatta volna a sofőrt, aki elhozta az étteremhez, de biztos volt abban, hogy kitálalna az újságíróknak, és a másnapi lapok már kettejükről szólnának. Ha taxit hívott volna, valószínűleg annak is hasonló végkifejlete lett volna, így gyalog indult haza. Úgy fél órára - negyven percre lehetett a lakásuktól, és bár nem volt nagy az öröm, amiért oda kellett mennie, de jobb ötlete nem volt. Szülei messze laktak, saját lakását pedig eladta, mikor összeköltözött szerelmével, barátait pedig nem akarta ilyen későn zavarni.

A belvárosban még tartotta magát, műmosollyal fotózkodott azzal a két rajongóval, aki megállította őt, beszélt velük pár szót, de ahogy egyre távolodott a nyüzsgő várostól és egyre közelebb ért a lakásukhoz már könnyes szemekkel szelte az utcákat. Tűsarkúját cseppet sem kímélve rugdosott mindent, amit csak a járdán talált, köveket, csikkeket, üres üdítős dobozokat, egyszerűen bármi jó volt, hogy levezesse dühét. Lakásuk elé érve nem lepődött meg azon, hogy az ablakokon semmi fény sem szűrődött ki, nem égtek a villanyok, nem ment a tévé sem.

A négyjegyű kódot gyorsan bepötyögte, majd besietett az előcsarnokba, hisz már nagyon lógott az eső lába. Topánjából kilépett és mezítláb ment a liftig, ahol megnyomta a hívó gombot. A harmadikról érkezőből egy idős nő szállt ki. Már sokszor látták egymást, de nem ismerték a másikat, Nadi még a hölgy nevét se tudta. A ráncos arcú asszony becsmérlően nézett végig rajta, először a cipőt nézte, ami a lány a kezében tartott, majd ruhája hosszán rázta a fejét, de a sírásra álló szemein már elmosolyodott.

– Bezzeg az én időmben alig volt pénz, mégis futotta ruhára – motyogta az orra alatt, táskájával pedig belelökött egyet, ahogy elsétált mellette.

Nadi dühösen túrt a hajába, nehezen bírta, hogy szó nélkül bevágódjon a felvonóba. Megnyomta a nyolcast, táskájából pedig előtúrta a mobilját. Még mindig nem hívta vissza, egy árva üzenetet sem kapott tőle, és már abban sem volt biztos, hogy egyáltalán nála van a mobilja. A lift gyorsan felért, a lány pedig jobbra fordult. A lakásuk ott volt szinte a lift mellett, így nem kellett sokáig mennie. Bemenvén a lakásba bezárta maga mögött az ajtót, kulcsait pedig a polcra dobta, ezzel sikeresen leverve az egyik képüket. A fénykép hangos csörömpöléssel tört szét, mikor a földre ért, de ez nem izgatta, abban a pillanatban legszívesebben párja összes cuccát kihajította volna az egyik ablakon, csak hogy ne kelljen azokat bámulnia, de nem tehette.

A lakás nem a sajátja volt, hanem kettejüké, együtt fizették a számlákat és a törlesztő részleteket is. Ahogy a szőnyegen heverő szilánkos fotót nézte újra elindultak könnyei, kabátját is alig tudta kigombolni remegő kezeivel. Csak ledobta a fotelbe, táskáját pedig az asztalra tette. Semmi kedve nem volt elpakolni maga után, nem is foglalkozott vele, egyszerűen besétált a hálóba, ahol kibújt a ruhájából és az ágyra dobta, ékszereit pedig az éjjeli szekrényre tette. Egy-két kósza könnycsepp még dacosan végiggördült az arcán, de már nem akart sírni.

Átment a fürdőbe, ahol lemosta elkenődött sminkjét, szétszedte a még megmaradt frizuráját majd ráállt a zuhanytálcára. A forró víz, amit magára engedett szinte marta a bőrét, mégis jól esett neki. A kabin fala bepárásodott, ő pedig az ujjával szomorú szmájlikat rajzolt rá, összetört szíveket a kettejük monogramjával, és azt a tetoválást, ami a fiú bőrét díszítette, mégis kettejüké volt. Egy utolsó pillantást vetett az aprócska ábrákra, majd dühösen letörölte őket, és elzárta a csapot.

Törölközővel a teste körül ment vissza a nappaliba, hogy újra megnézze hívásait, de semmi. Semmi sem történt az elmúlt időben, ő pedig már aggódott. A fiúk mindig felhívták, ha Harryvel valami baj volt, ha kettőt tüsszentett, máris szóltak neki, hogy megfázott, de most nem keresték, így neki kellett lépnie. A konyhába ment, miközben újra és újra végiggörgetett a névjegyzékén. Nem tudta melyik srácot hívja, hisz normális ember ilyenkor már alszik, főleg, aki másnap nyolcra megy dolgozni. Végül az „N” betűnél állt meg, és ahogy elhúzta rajta az ujját meg is jelent a szőke fiú őszinte, vigyori képe. Már hűtő tartalmát ellenőrizte, mikor a vidám hang beleszólt a telefonba.

– Szia, kislány, ennyire unod a randit? – viccelődött, ami a lánynak rosszul esett.

– Végig egyedül voltam, így már eléggé untam magam – felelte a barna csempét számolgatva.

– Hogy? Harry nem ment el? – kérdezett vissza hitetlenkedve. A lány szinte látta maga előtt döbbent arcot.

– Ha ment is, akkor jó nagy késéssel. Nem tudod merre volt ma? Többször is hívtam, de nem reagált rá, reggel pedig annyit mondott, hogy majd este találkozunk. – válaszolta, fél kézzel pedig előszedett egy üveg likőrt és egy doboz gesztenyés fagylaltot.

– Szabadnapunk volt ma, de Harrynek el kellett mennie dalt írni valamelyik énekesnőhöz. Nem igazán figyeltem, mikor beszéltek róla, mert tudtam, hogy meccs lesz. Az egy, ami biztos, hogy Harry vállalta, más nem.

– Aham – bólintott rá, közben pedig a fagyit kóstolgatta.

– Felhívjam őt, hátha felveszi nekem? Amúgy hazamentél már? Ha nem, akkor szívesen elmegyek érted, akár nálam is aludhatsz. – ajánlotta neki a fiú, ami egy aprócska mosolyt csalt Nadi arcára.

– Felesleges megpróbálnod, és már amúgy is itthon vagyok. Képzeld, elhívta a sofőrünket, virágcsokrot küldetett nekem egy levéllel. Romantikus volt, meg minden, válaszoltam neki sms-ben, aztán pedig vártam, és vártam, és vártam, de csak az idő telt. Először csak azt hittem, hogy vezet, és nem tudja megnézni, de később se válaszolt. Aztán felhívtam, de ki se nyomta. Szerintem több mint egy órát vártam rá, mielőtt eljöttem volna – sóhajtott fel, majd töltött egy kristálypoharat teletöltött likőrrel.

– Átmenjek? – érkezett szinte egyből a következő kérdés, de csak a fejét rázta.

– Drága vagy, de nem kell. Találtam egy doboz fagyit, azzal fogom magam boldogítani kicsit. Köszönöm, hogy informáltál Harryről, és hogy ilyen cuki vagy. További szép estét, és bocsi, hogy zavartalak – köszönt el csalódottan, és válaszra se várva kinyomta a telefont.

Evett még pár kanállal a fagyiból, de túl édesnek találta a hangulatához, ezért visszatette rá a doboz fedelét és száműzte a hűtő mélyére. Ekkor vette észre a tortát, amit kedvesének csinált, az ő kedvencét. Banános epres gyümölcstorta csokival és tejszínhabbal díszítve. A finomság közepéről kilopva az egyetlen egész epret végighúzta a tejszínen, majd gyorsan befalta. Felesleges lett volna megvárni Harryt a torta megkezdésével. Miután lemeózta a desszertet bevágta a hűtőajtót és az italával ment át a hálóba, ahol közös szekrényükhöz lépett. Bár ő maga közösnek mondta, mégis inkább az övé volt, a saját ruháival, valamint azokkal a darabokkal, amiket rendszeresen lenyúlt párjától. A ruhák között szemezve valahogy nem tudott a sajátja közül választani, így a göndör egyik egyszerű, kék kockás ingét vette fel. Nagyjából begombolta és feltűrte az ujját, de még mindig röhejesen nézett ki benne. A ruhadarab lógott rajta, vizes haja egyből eláztatta a vékony anyagot, de most nem zavarta. Becsukta a szekrény ajtaját, majd az éjjeliszekrényhez lépett és nagyot kortyolt a kedvenc italából, ezzel gyűjtve az erőt, hogy visszamenjen a fürdőbe. A hálóban ugyanis nem voltak tükrök, ez egy olyan dolog volt, amit mindketten leszögeztek, még mikor a lakást rendezték be. Félig kiitta a poharat, mielőtt átlépett volna a szoba hűvös levegőjéből a fürdő még párás légkörébe. A kellemes meleg azonnal megcsapta az arcát, amitől megborzongott, végül a tükörhöz is eljutott.

Haja csomókban állt, tiszta kóc volt. A sminkjét rosszul mosta le a tükör nélkül, így egy fekete csík volt található a bal szeme alatt, ami szinte arcéléig tartott. Szemei még mindig pirosak voltak, a sírástól íriszei pedig inkább zöldnek, mintsem kéknek tűntek. Nem volt egy szép látvány, ezt megjegyezte magának, majd rendbe tette magát. Alaposan lemosta az elkent festéket, arcát hidratáló krémmel próbálta rendbe hozni, haját pedig egy kis pakolással kifésülhetővé varázsolni. Miután a külseje kicsit tűrhetőbb lett abbahagyta a próbálkozást, és visszament a hálóba.

Nem akart párjával aludni, annál csalódottabb és dacosabb volt, ezért a fiú hálócuccát – azaz egy tiszta boxert, egy pólót, ha ne talán tán fázna, a kispárnáját – egyszerűen átvitte a nappaliba, ahol a kanapén megágyazott neki. A takarót nem vitte ki, hisz ketten használtak közösen egy nagyobbat, de egy plédet azért bekészített neki. Még elcsoszogott az ajtóhoz, leellenőrizte, hogy biztos bezárta–e az ajtót, majd lekapcsolta a villanyt és visszament a hálóba, ahol szintén bezárkózott. Az éjjel további részét kedvenc sorozatával és az itala kortyolgatásával töltötte egészen addig, míg valamikor éjfél körül el nem aludt.